Noha azt már a Tettyével foglalkozó cikksorozatom bevezető részében is megírtam, hogy mind a Sétányhoz vezető fahidat, mind pedig az egykori magántulajdonban lévő, családi kegyhelyként üzemelő Pongrác-kert környékén munkálatokba kezdtek, amelynek során egy új kilátóteraszt ígértek a nyáron idelátogatóknak. A panorámasétány fahídját már július közepén átadták, az új kilátóterasz rendelkezésre bocsátására pedig július végén került sor. Pár nappal az átadást követően volt szerencsém ellátogatni oda, ahol egy hatalmas, ugyanakkor megrendítően új kilátásban volt részem.

Éppen naplemente időszakában indultam el, ami különösen csodálatossá tudja tenni a Tettyét és az egész városrész környezetét. Már maga a panorámasétányon átkelve éreztem, hogy volt értelme a tavaszi felújításnak. Szembeötlő volt ugyanis, hogy a hidat alkotó faelemek sokkal vaskosabbak, sokkal strapabíróbbnak érződnek, mint vörösfenyő deszka alkotta elődeik – számomra kissé olyan volt, mintha a korlátokon túl elhelyezkedő város felett lebegnék a hatalmas lépések közepette. Ezt azért is szeretném kiemelni, mivel míg régen gyakran volt példa arra, hogy maguk a vékony lécek is eldeformálódtak, vagy bemélyedtek kissé, addig ezeknél az új léceknél ez valahogy elképzelhetetlen, hiszen olyan érzése van az embernek, mintha vaskos farönkökön lépdelne.

Átkelve a hídon már egy nagyméretű tábla jelzi az ember számára, hogy még valami újítás történt a panorámahídon túl a Sétány területén. Nos, alapvetően azért volt szükséges az új kilátóterasz létrehozása, mert sokan, ha gyönyörködni akartak a Tettyében, és annak csodálatos környezetében, akkor egyszerűen csak felmásztak a fehér mészkősziklákon és a korpusz szobor tövében állva élvezték a kilátást és ott fényképezkedtek. Ez azonban – bármennyire is közkedvelt volt a fiatalok számára – hosszú távon a mészkősziklák heves erodációját váltotta ki, amelyek egy új kilátóterasz létrehozására ösztökölték a szakembereket és a városvezetést. Részben ezért, részben pedig a Pongrác-kert elérhetővé tételének céljából hozták létre a kilátóteraszt ezen a területen. Sőt, történetileg i. sz. 301-ben itt római kori kőbánya, majd pedig őrtorony is állt, ami a Tettye völgyét védelmezte.

Elméletileg tervben volt, hogy a kilátóteraszon helyezik el majd az első közterületi távcsövet is, ami ingyenes lett volna az idelátogatók számára, azonban ezt a völgyben lakók erősen megvétózták személyiségi jogaikra hivatkozva, így ez nem valósult meg. Őszintén szólva, én ezt egyáltalán nem bánom, mert maga a kilátás így is csodálatos és lélegzetelállító lett.

Már az különösen meglepett, hogy odaérkezvén a kialakított három pad mindegyike zsúfolásig tele volt. Pedig szinte már sötétedett az ég, a nap már régen lebukott a látóhatáron. Különös – gondoltam –, hogy még így estefelé is ennyien vannak itt és gyönyörködnek az új kilátóteraszon, hiszen nem is ez számít a Sétány csúcsidőszakának nyaranta. Meglepett az újonnan kialakított rész népszerűsége, aztán odaértem a különösen magasra tervezett korlátokhoz, amely csaknem fejmagasságig ért furcsamód és a többi emberrel együtt az én tekintetem is beleveszett a kilátásba.

Én már egész régóta élek a Tettyén, már régen bejártam minden zegét-zugát, ismerem jól a kilátásra érdemes pontjait a területnek, azonban ez valahogy itt mégis meglepett. És a legfurcsább mindebben csupán az, hogy nem is azért, mert új helyeket tud láttatni a számomra, hiszen ugyanúgy ráláthatunk Pécs városára, házainak mediterrán zsúfoltságára, a Dzsámi neonzöld kupolájára, a székesegyház négy kimagaslóan gyönyörű tornyára, vagy akár a távoli Makár-hegy púpos vonulatára, illetve a bányafal övezte Tettye zöld színekben pompázó csodálatos világára. Az újdonsága mégis abban rejlik ennek a panorámának, hogy mindezt egyben, egészben láthatjuk. És ettől olyan csodálatos ez az egész, valahogyan az ember képtelen hirtelen felfogni azt, amit lát. Még úgyis, hogy egyáltalán nem új neki a kilátás, de mégis szinte képtelen befogadni azt, ami előtte körvonalazódik.

A hírek és az elhúzódó terasz kiépítése valahogyan azt sugallta az emberek felé, hogy ez egy újabb értelmetlen beruházás lesz. Lehet, hogy sokakban felsejlettek ilyen gondolatok, de tény, hogy az ilyen „szóbeszédek” a legösztönzőbbek arra, hogy a sok szkeptikus ember elmenjen oda és a saját szemével láthassa mindezeknek a megvalósulását, és úgy vonjon magában mérleget a kilátóterasz létrejöttéről. Mindenestre tény, hogy jómagam is nehezen hittem volna, hogy tud számomra, egy „tősgyökeres tettyei” számára is újat mutatni ez a panorámaterasz. Kétségtelen, hogy még az esti félhomály körüli időszakban is bebizonyította számomra ez az új tettyei jellegzetesség, hogy bizony igen, a várakozásokkal ellentétben teljesen hiánypótló és különleges kilátóhely épült a Tettye oldalán, ami egyszerre mutatja a Mecsek és a város egyfajta sajátos viszonyát, együttélését, miközben a maga letisztult valójában pedig valami hatalmasan újat tudott adni ez az építmény is a város turisztikai látványosságának tükrében.

Mindenkinek csak ajánlani tudom! Ti voltatok már ott?

A Tettye varázslatos kincsei cikksorozat részei:

A Tettye varázslatos kincsei – bevezető

A Tettye varázslatos kincsei – 1. rész: A Tettyei Romok

A Tettye varázslatos kincsei – 2. rész: A Tettye-forrás

A Tettye varázslatos kincsei – 3. rész: A Pintér-kert

A Tettye varázslatos kincsei – 4. rész: A Mésztufabarlang

A Tettye varázslatos kincsei – 5. rész: A Havi-hegy és környezete [előkészületben]

Szintén a Tettyéhez kapcsolódó írások a blogon:

A Tettyei Díszkút története

A Tettye egyik elfeledett építménye

A Tettye ismeretlen mítosza

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6

Képek: kiemelt, 1, 2