Talán ez az egyik legérdekesebb és egyben legmegdöbbentőbb történet számomra, amit a Tettye világáról valaha is hallottam. Pedig ez is a néphagyományunk szerves részét képezhetné, taníthatnák olvasmányként feladva az alsós osztályokban, azonban a történet nagy hátránya, hogy inkább csak a szájhagyományban élt tovább évszázadokon keresztül. Értelemszerűen ez csak mint mitológia kötődik a Tettye világához, azonban mindenképpen egy tanulságos és érdekes történetnek gondolom, ami megérdemli, hogy a Pécsi Egyetemisták Blogján lásson napvilágot.

A kimagaslóan érdekes történet a 13. századba repít vissza bennünket, pontosabban a tatárjárás körüli évekhez, és alapvetően a tettyei bányaudvar területén játszódik, amit már a korban is megcsodálhattak az ott dolgozó munkások. Ez a történet pontosan a Pécs városa felett magasodó sziklák izgalmas történetét eleveníti meg népmesei hagyományokkal.

Már a rómaiak óta ugyanis ezen a területen csalafinta tündérek, óriások, boszorkányok és lidércek tanyáztak az erdők sűrű rejtekében. Egészen a mongol invázióig békesség uralta a tájat, nem háborgatta semmi sem az erdő bűvös lakóit. A sziklák egyike egy hatalmas sziklaóriás volt, ami toronyszerű ormokkal meredezett az ég felé, oldalán pedig hatalmasan tátongó lyukak éktelenkedtek. Ezekben a mélyedésekben vészelte át a tatár hordák átvonulását is egy Kalán nevezetű gazdag birtokos, akinek az egész Mecsek és környéke a tulajdonát képzete. Az ellenség elvonulását követően előbújt rejtekhelyéről, s egy teljesen romokba döntött, elnéptelenedett területet látott viszont.

A nagybirtokos Kalán úr szépen lassan visszacsalogatta az elmenekült embereket, iparosokat, parasztokat a területre, s ismét tündérkertet varázsolt az akkori Tettye területére. Elhatározta, hogy folyamatosan őrködni fog a vidéken, ezért a legmagasabb szirt tetejére egy őrtornyot emeltetett, amelynek teteje a felhők fölé veszett, hogy beláthassa a Mecsek minden oldalát. Az őrtorony a magasságán kívül igen szép lett, nem lett párja egész Baranyában sem, falait piros és fényes fekete téglákból építették, míg belül pedig csupa alabástrommal bélelték ki. Mindezek tetején, a legfelső torony csúcsában egy drága karbunkulust helyezett el, ami éjjel-nappal csillagként ragyogott.

Kalán fia ebben a toronyban töltötte napjait, s egyre-másra kínlódott magában, mert folyamatosan az öreg juhász szépséges leányát, Flórikát leste tekintetével. Egyszer elszánta magát, s vadászöltözetben meglátogatta a leányt. A lány számára azonban egyből szemet szúrt az úrfi pompázatos ruházata, s nem hagyta magát, mivel egy vele egyenrangú szegény bojtárlegény volt a szeretője. Éppen ezért az ifjú kérlelésére azt a feltételt szabta, hogy csak akkor veheti őt feleségül, ha lehozza neki az égbetörő torony tetejéről a karbunkuluskövet. A dölyfös ifjú ezt kihívásnak vette, és neki indult, hogy megmássza a tornyot. Közben azonban a leány értesítette mindezekről a bojtárlegényt, aki azonnal a torony lábánál termett, s a falon felmászva ő is neki indult, hogy megszerezze a csillogó követ.

A két ifjú egyszerre ért fel a torony csúcsára, s egyszerre is nyúltak a karbunkulusért, amelynek az lett a következménye, hogy dulakodásba kezdtek a torony tetején, amely következtében a kő kiesett a helyéről, mire Kalán fia menten utána nyúlt, de el már nem kaphatta, s megcsúszva a torony tetőzetén a mélybe zuhant, ahol azonnal szörnyethalt és a drágakő is darabokra tört…

A történet vége drámai, hiszen egyik szerelem sem teljesül be, mivel a felbőszült Kalán elfogta az egyszerű bojtárlegényt és „kaszástömlőcbe” záratva halálra kínoztatta. Ezután a főúr Flórika idős apját egész Baranyából kikergette, mire a leány a mecseki erdőségbe menekült, ahol ezután egész életét bujkálással töltötte. Itt is öregedett meg, egy vén, púpos banya lett belőle, aki csendes időben rőzsét gyűjtött magának, míg viharos időkben csak fokozva a vihart belesírta bánatát a Mecsek felett cikázó szélbe, hogy mindenki hallja történetét és sanyarú sorsát.

A történet szerint a sziklatornyot a törökök később elfoglalták és beépítették a Tettyei Romokba. Ez volt hát a teljes történet, ami a középkor folyamán szájról szájra terjedt az településen, s csak jóval később került lejegyzésre. Mindez jól mutatja számunkra azt, hogy bizony, ahogy minden népnek, úgy minden helynek is megvolt a maga legendája, és mítosza – csak sajnos nem mindegyik olyan népszerű, mint a Fehérlófia, avagy a Csörsz és Délibáb.

A Tettye varázslatos kincsei cikksorozat megjelent részei:

A Tettye varázslatos kincsei – bevezető

A Tettye varázslatos kincsei – 1. rész: A Tettyei Romok

A Tettye varázslatos kincsei – 2. rész: A Tettye-forrás

A Tettye varázslatos kincsei – 3. rész: A Pintér-kert

A Tettye varázslatos kincsei – 4. rész: A Mésztufabarlang

Szintén a Tettyéhez kapcsolódó blogbejegyzéseim:

A Tettyei Díszkút története

A Tettye egyik elfeledett építménye

Forrás: 1

Képek: kiemelt, kép1