Minden évben különleges módon kerül megrendezésre augusztus 20-a, a magyar államalapítás ünnepe. Kiállításokat és előadások szerveznek, koncertek és filmvetítések kerülnek megrendezésre, valamint minden évben tűzijátékkal zárják az ünnepséget. Ezekkel a programokkal ünneplik és teszik tiszteletüket a lakosok a magyar államiság előtt.

Az államalapítás ünnepe eredetileg nem augusztus 20-án volt, hanem augusztus 15-én, mivel István király Nagyboldogasszony napon hívta össze Fehérvárra a törvénynapot, ezenfelül ehhez a dátumhoz kötődik, hogy az uralkodó felajánlotta az országát Szűz Máriának, valamint ezen a napon is halt meg 1038-ban.

Az augusztus 20-i dátum Szent László nevéhez kötődik, ugyanis VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emelték Szent István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, amely a szentté avatással egyenértékű ceremónia. Innentől kezdve ezt a dátumot tekintik az ünnepnapnak, amelyet az 1222-es Aranybulla is tiszteletbeli ünnepként említ meg, majd I. Lajos uralkodásától, mint egyházi ünnep szerepel az iratokban. Az ünnephez kötődő virágzó hagyományok egészen a török uralom idejéig tartottak, utána a dinasztikus erő megszűnését követően eltűntek.

1686. szeptember 2-án Buda felszabadulásának következtében XI. Ince pápa az egész katolikus világon elrendelte, hogy ezen a dicsőséges napon minden évben megemlékezzenek az első magyar királyról, s lett egyetemes szinten is elterjedt az István-kultusz. Ezenfelül ehhez az évhez köthető, hogy a pápa az egyetemes egyház nevében szentté avatta István királyt. 1771-ig egyházi ünnepként ünnepelték, azonban XIV. Kelemen pápa csökkenteni kívánta az egyházi ünnepeket, ezért kiszorult az ünnepek sorából. Azonban Mária Terézia nem hagyta feledésbe merülni, hanem a pápa hozzájárulásával 1771-ben elrendelte a szent király ünnepének megtartását augusztus 20-án, mint nemzeti ünnep, valamint Bécsen keresztül Budára vitette István király kézfejereklyéjét. A Szent Jobbot a szentté avatáskor találták meg a sírba teljesen ép állapotban, azonban valószínűleg a tatárjárás idején IV. Béla kimenekítette az országból. Ezt követően csak 1590-ben találták meg a raguzai dominikánus kolostorban, ahonnét Mária Terézia hozatta el, s ereklyeként tisztelve körmenetben hordták végig a városon.

Az 1848-49-es szabadságharc elvesztése után abszolutizmus vette kezdetét a Magyar Királyság területén, amely meggátolta az ünnep megtartását, azonban a kiegyezést (1867) követően újra régi fényében tündökölve rendezték meg Szent István király ünnepét. A dualizmus korában több pozitív rendelkezés született az ünnepel kapcsolatban: ipari munkások számára is munkaszüneti nappá vált (1891), s címeres zászlókat tűztek ki a középületekre (1895). Az ünnep jelentéstartalma az első világháború után kiegészült a Trianon előtti Magyarországra való emlékeztetésre, így nem hagyva elenyészni az elszakadással járó sértettséget és dühöt.

Ezen elvekkel átszőtt ünnepségnek vetett véget a második világháború után bevezetett kommunista rendszer, mivel a kommunisták nem vállalták az ünnep vallási és nemzeti tartamát, de teljes megszüntetését sem akarták. Ezen okok miatt először az új kenyérre helyezték a hangsúlyt, ezzel téve a mezőgazdaságban dolgozók számára is munkaszüneti nappá ezt az ünnepnapot, majd miután 1949-ben elfogadták az új szovjet mintájú alkotmányt, a rendszerváltozásig a kenyérrel karöltve az új alkotmányt ünnepelték. 1950-től augusztus 20-át tartották a Magyar Népköztársaság ünnepének.

Azonban a rendszerváltozással a szovjet hagyományok is eltűntek, s újra érvényt szereztek a régi szokások, így az augusztus 20-hoz kapcsolódó ünnepség is – pl.: ismét megrendezésre került a Szent Jobb körmenet. 1991-ben az újonnan megalakult országgyűlés augusztus 20-át a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította, majd 2011-ben megalapították a Magyar Szent István-rendet, amely 2013 óta minden évben átadja a legmagasabb állami kitüntetést.

Pár napon belül pedig olvasható lesz a következő írásom, amely István király államszervező tevékenységét fogja részletesen bemutatni!